Az ősvalami és az én

Az Ősvalami és az Én című műve a lelki szerkezetnek, a fejlődéstani és dinamikai összefüggéseknek szemléletes képét tárja fel az olvasó előtt, aki ezzel a mai pszichoanalitikai lélektan egységes foglalatát is megtalálja benne. A lélekelemző tudomány számára ez a munka úgy elméleti, mint gyakorlati szempontból alapvető jelentőségű. Hogy e sokféle elágazó műnek csak magvát érintsük: itt válik nyilvánvalóvá, hogy magának az én-nek is egy része tudattalan, aminek vizsgálatában jutott el itt Freud a lelki őstalajhoz, a lelkinek a testivel határos fundamentumához. Freud 1923-ban megjelent rövid tanulmányában kísérelte meg először szerkezetszerűen leírni az érzéki és képzetszerű lelki tartományokat átfogó én és az emberi személyiség tudattalan területeinek viszonyát. A mű címét adó kulcsfogalom a német Es, melynek ősvalamiként való fordítása Kosztolányi leleménye. Freud e művében különös figyelmet szentel a felettes én kifejlődésének, válaszul a korábbi munkáit ért kritikákra, miszerint elmélete egyoldalúan az ösztönösségi és nemi oldalt domborítja ki. A legutóbb húsz éve reprint formában megjelent művet ezúttal ismét az egyetlen magyar fordítás, Hollós István és Dukes Géza 1937-ben, a Pantheon kiadónál megjelent átültetése kerül az olvasók kezébe, a fordítók előszavával és Freud jegyzeteivel kiegészítve. A meglévő példányok figyelembevételével érdemes beszerezni