A Wootton-i kovácsmester

Valamikor ​régen - vagy nem is olyan régen - volt egyszer egy falu. Nagy-Woottonnak hívták, hisz kétségtelenül nagyobb volt, mint a néhány mérföldnyire fekvő Kis-Wootton. Hogy különleges falu lett volna? Talán nem. Mégis, az biztos, hogy réges-régóta élt itt egy szokás, mely megkülönböztette az összes többi falutól a kerek világon. Huszonnégy évente ugyanis itt tartották meg a Jó Gyerekek Lakomáját, ahol a Szakács felszolgálta a Nagy Tortát. Gyönyörű torta volt az, cukormázzal bevont, édes és hatalmas; nem is csoda hát, hogy a gyerekeknek, még sokáig összecsordult a nyál a szájukban, ha visszagondoltak rá. Ám történt egyszer, hogy a Nagy Torta ősi receptjét egy botcsinálta Szakács új összetevővel egészítette ki: egy tündércsillaggal. Nem tudta, hogy az a gyermek, aki lenyeli a csillagot, megkapja a tündérek nyughatatlan vándorlelkét csakúgy, mint a jogot, hogy beléphessen Tündérországba. Évek teltek el, s a hajdani kisfiúból lett kovácsmester - kinek különös csillag díszíti a homlokát - most útra kél, hogy megkeresse a mesék tündéreit.